A 200 órás takaró

Szóval leragadtam volna a horgolt állatkáknál örökre, de azzal nem számoltam, hogy lesz egy friss unokahúgom. Úgyhogy a dolgok 2015 nyarán kezdtek igazán elfajulni.

Én nem tudom, létezik-e nagynéni-hormon és mi köze van a takarókhoz, mindenesetre úgy gondoltam, tényleg nem lehetek igazán rendes Birkás Tánti, ha legalább egy takarót nem kap tőlem a gyerek. Volt 6 hónapom, hogy megoldjam.

Esküszöm, soha előtte nem nézegettem igazi fonalakat, egyszerűen mert annyira kretén vagyok (és annyira kretén néhány webshopban a fonalfelosztás), hogy sokáig meggyőződésem volt: a kötőfonalakkal csak kötni lehet, a horgolófonalak meg amigurumikhoz jók, esetleg csipketerítőkhöz, na de azért ennyire ne durvuljunk már, másfeles tűvel meg biztos nem horgol nagyestélyit az ember. A lényeg, hogy lövésem sem volt a fonalakról, semennyire.

A takaróhoz nyilván babapuha zseníliát gondoltam ki elsőre, de olyasmit a környékben senki nem tartott, látatlan rendelésben még nem voltam bátor, és akkor ajánlotta az egyik fonalnéni a Cotton Goldot. Félpamut, félakril, elég puha, de nincs boholy, és millió a szín. Abban voltam még biztos, hogy nem lukacsos dolgot akarok, és a szögletekkel is barátibb viszonyban vagyok, mint a kacskaringókkal (mármint ízlésileg). Plusz afelől sem volt kétségem, hogy az én unokahúgom nem a tündibündicukicicus, hanem a durván vagány kategória lesz (most már elmondható, hogy így is van), szóval a pasztelleket is ugrottam.

Ahogy a horgolástanulást egyből 3 D-s amigurumikkal kezdeni is eszetlen (hisz tudatlanságból fakadó) önbizalomról tanúskodik, a horgolt takaró  is hasonló elmeroggyanásnak tűnik első projektként, de nekem ezt senki nem mondta, úgyhogy nem zavart, dolgoztak a tánti-hormonok. Az amigurumis kezdés mai napig tapasztalható egyértelmű előnye az volt, hogy megtanultam nagyon pontosan és egyenletesen horgolni, és már a számoktól és számolástól sem kaptam egy idő után annyira fejfájást.

Választottam hát végül egy tömör granny square mintát, és horgoltam éjjel-nappal. A gyerek még így is megelőzött, nem várta ki az előírt utolsó 3 hetét. A négyzeteket egymáshoz ölteni majdnem annyi idő volt, mint a horgolás. De hősiesen kitartottam, mert hát ugye nagynéni…

A takaró azóta a babakocsi állandó része, és porcukros fantáziáimban úgy gondolom, a lány majd ezt a takarót viszi magával az egyetemre is.  De ha nem így lesz, akkor se moshatja le magáról, hogy végül miatta taszajtódtam bele igazán a fonalak és a horgolás feneketlen bugyraiba.

Fonal: Alize Cotton Gold