Bambusztenger

Nekem mindig hiányzik a tenger, akkor is, amikor épp benne tartózkodom. Ha a paleozoikum adott pontján erős vezéregyéniség lettem volna, úgy elmarad az evolúció, mint a huzat, én ugyan ki nem másztam volna a tengerből a szárazföldre.

Ez csak annyiban kötődik a horgoláshoz, hogy ennek a fonalnak a színébe szerettem bele, teljesen tenger. További nagy jelentősége, hogy ez volt az első kilépésem az addig biztonságosnak ítélt pamut-akril birodalomból. Ez 100% bambusz.

Szerettem a színét, a tapintását, de elsőre nem esett jól dolgozni vele, félre is tettem egy évig. Nemrég aztán megtámadott valami kombinált kendő+bambusz vírus, úgyhogy gyorsan meg kellett csinálnom Moogly mintáját, és nem tudnám megmondani, mi változott egy év alatt, de már kifejezetten szerettem ezt a fonalat horgolni. Mikor nekikezdtem, ember halkan megjegyezte: már az ezredik kendődet horgolod. Majd gyorsan helyesbített: az ezredik kendőt.

És tényleg, a legtöbb elkészült kendőm/sálam jellemzően valaki másnál köt ki, még mielőtt használatba venném (bár olyan is volt már, hogy a nyakamból vették le), és ezzel is ez történt: a prototípus az egyik nagynénémé lett, csinálhattam magamnak másikat.

Még egy „első” volt ebben a projektben: korábban sosem próbálkoztam a blokkolással, itt viszont a minta miatt ajánlott volt, nem véletlenül, teljesen rákattantam, hogy mekkora varázslat ez a nyújtogatós mintanyitogatás (akkor is, ha két doboz gombostű kell hozzá).

Aztán mikor először felvettem egy kifinomultnak különösebben nem mondható farmer+farmerdzseki+szürke póló öltözékhez, ember rám nézett és annyit mondott: teljesen alulöltözöttnek érzem magam melletted. És valóban, egészen szofisztikáltnak-stílusosnak éreztem magam a városba menet.

Muszáj volt egy barit is a képbe komponálnom, ha már szelfikben béna vagyok

Nagy lelkesedéssel újságoltam a számomra vadonatúj élményt mesemondónak, aki azt válaszolta erre:

Kulcsfontosságú, hogy egy nőnél mindig (télen-nyáron) legyen egy kendő vagy egy sál. Alapdarab. Nélkülözhetetlen. Bármi lehet belőle, sokszor többet ér, mint egy kabát. Kendő az kell. És rengeteget dob az öltözködésen, én pl. mostanában alig használok nyakláncot, ilyesmit, de a kendő lehet ékszer is.

Hát hol éltem én eddig? Hogy lehet, hogy a tengernyi nőrokonom ennyi év alatt még sosem mondta el nekem ezt az alapigazságot? Ha ezt előbb tudom, talán az egész életem máshogy alakult volna. Úgyhogy most missziómnak érzem, hogy (a szerző beleegyezésével) terjesszem az igét; ha csak egy hozzám hasonló tudatlannak segítettünk vele, már megérte.

(majd valamit kitalálok, hogy kevesebb legyen a mobilos kép, de ember általában nem tud pont úgy fotózni, ahogy azt én szeretném…)

Fonal: Alize Bamboo Fine