A kutya, akinek be lehet kapni az orrát

Kutyás családban ez a minimum.

Nem terveztem és nem is tervezem unokahúgot horgolt cuccokkal elárasztani, például biztos nem fogok neki ruhákat horgolni, mert nem az az alkat, és én se (kivéve persze, ha direkt határozott kérés érkezik tőle ilyesmire, bár úgy sejtem, a későbbi óvodás-iskolás időszakban, főként farsang idején inkább a varrógépem lesz erős kihasználtság alatt).

De eljött az a pont a masszív négykézlábazása idején, amikor a saját kutyájuk orrát – nyilván, hát pont jó magasságban volt – igyekezett gyakorta a szájába venni. Úgyhogy valójában a kutya védelmében készült a bömböléshez kötelező ronggyal kombinált horgolt eb, laza mancsokkal.

Horglogikailag a kutyánál is szintet léptem: az eredeti mintát kicsinyítenem kellett, mert ebből a barna cirmos fonalból nagyjából életnagyságú lett volna a jószág feje. 3D-ben így matekozni, főleg nekem, igenis nagy mutatvány, szóval erre is büszke voltam.

Azt meg ne is említsük, hogy három felnőtt jelezte, hogy ő is kér ilyet, majd még kitalálja, mire használja, de kell. Gondolom, monitortörlő állatkának beválna.

 

Fonal: Alize Cotton Gold